A társfüggő, egyedül létezni képtelen egyed.

Olvastam egy bemutatkozást, egy 50 feletti úrtól. Lehet, hogy rosszul fordítom, ha igen, előre kérek elnézést.

„Szia ………………. vagyok van egy kapcsolat de szabadulni akarok ……………… dolgozom…………….”

Ennyi a lényeg. Az egész nem sokkal több. Ez nekem azt jelenti, hogy kapcsolatban élek, férfi létemre képtelen vagyok az önálló életre. Egyik nőtől a másikhoz szeretnék továbblépni.

Lehet, hogy az értelmezésem oka az, ismertem ilyen férfit, nem is egyet. Egyiküket évekkel ezelőtt meg is nyertem. Nem mondhatom még azt sem, hogy nem volt értelme, vagy akár rossz lett volna …. egy darabig. Addig volt jó, amíg kiderült, hogy az ilyen férfit nem lehet tisztelni. Tényleg nem képes „anyu” nélküli életre, viszont ezt ő tudja magáról, és ezért csökkent mennyiségű önbizalommal rendelkezik, azaz nem rendelkezik.

Ilyen egyed mellett válunk azzá, akire azt mondjátok, hogy kasztrálunk benneteket, férfiakat.

No, a fenti bekezdés arra volt jó, hogy jól a pasikra hárítsam a felelősséget azért, amit emancipációnak, női egyenjogúságnak, vagy akárhogy is nevezünk. Ez az a tulajdonságunk, amit rendszeresen a szemünkre hánytok. Vagy lehet, hogy csak nekem? Lehet, hogy ez csak az én tapasztalatom, és szingli nőtársaim egészen más akadályokkal küzdenek?

Saját társaságbeli tapasztalatom az, hogy a nők nagyrésze találkozott már ezzel a típussal. Őket Anyu rontja el? Nem tudom, mert nekem lányom van, de gondolom, ha fiú lett volna, akkor is jól megrázom, ha az élet alól felmentett kategória jellemzőit mutatja.

Összegzésként javaslom, ha rossz kapcsolatban élsz, javítsd meg. Ha esélytelen a helyreállítás, és már annyi energiát fecséreltél, ami belőled vesz el, akkor lépj ki belőle, építsd fel magad újra. Ha ez kész van, és egy megfelelő jellemzőkkel rendelkező példányt tudsz magadból áruba bocsátani, akkor regelj ezen a piacon, és kapkodni fognak utánad a jobbnál jobb nők.

Ez természetesen ismét fordítva is igaz, bár a férfiakról még mindig nem tudom biztosan, hogy mit szeretnének. Annyit talán igen, hogy ne a sérüléseket akarjuk más által gyógyítani.

Külön lakó élettársak

Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze.

Az utóbbi évtizedekben a fejlett országokban mind nagyobb figyelmet kap egy érdekes társadalmi folyamat: úgy tűnik, egyre több az olyan tartós párkapcsolat, melyben a felek nem költöznek össze. A jelenség szociológiai szempontból meglehetősen összetett, és még nevet sem könnyű találni neki. Együttjárás? LAT? Látogató kapcsolat? A LAT betűszót egy holland újságíró alkotta meg a Living Apart Together filmcímből. A LAT vagy lat sikerszó lett, bekerült a köznyelvbe, sőt a szociológia szakkifejezései közé is. A magyarban – alighanem az angol rövidítés játékos megtoldásaként – a látogató kapcsolat kifejezés is kezd meghonosodni. A lat jelentését nem nehéz meghatározni: olyan monogám, mély érzelmeken alapuló, tartós párkapcsolat, amelyben a felek külön háztartásban élnek.

A hazai felmérések szerint a „latosok” száma egyáltalán nem mondható jelentéktelennek, Magyarországon közel félmillió ember él látogató kapcsolatban; ez a felnőtt lakosság 6,3 százalékát teszi ki. Az érték nagyjából illeszkedik a nemzetközi trendbe...

A LAT-kapcsolatok meglehetősen intenzívnek mondhatók, hiszen a hazai adatok szerint az így élők 50 százaléka szinte mindennap találkozik párjával, 25 százalékuk hetente több alkalommal, 19% pedig nagyjából heti egy találkozásról számolt be. S hogy a látogató kapcsolat valóban az együttélés egy formájának tekinthető, azt jól jelzi, hogy a szociológiai felmérésben részt vevő latosok 55 százaléka a válaszadás időpontjában már több mint két éve volt együtt partnerével. Azt gondolhatnánk, a látogató kapcsolatok azért alakulnak ki, mert a pár két tagját földrajzi távolság választja el egymástól. Ezt azonban egyértelműen cáfolja az az adat, hogy Magyarországon a latosok negyede tízpercnyire vagy még közelebb lakik partneréhez, 83 százalékuk pedig egy órán belül képes eljutni párja otthonába. Vagyis nem távkapcsolatról van szó – de akkor miről?

Ezen az oldalon először járok, hasonlón már voltam. Párt is találtam ... ideiglenest, azt gondolom részben azért, mert nem igazán tudtam megfogalmazni, megértetni, mi is, amit szeretnék. Ma elkezdtem levelezni, egy arc nélküli úriemberrel, mert szeretek veszélyesen élni. :o) Lényeg, hogy a nem mondom el senkinek, elmondom hát ... egy ismeretlennek - elvén, azt hiszem, sikerült leírnom, mit szeretnék. Annyira elégedett vagyok, mai teljesítményemmel, hogy levelező partnerem vágyott, utólagos engedelmével, minden konkrétum nélkül a lényeget ide másolom.

   „Valamilyen szintű összetartozásra vágyom, ami azért meghagyja a személyes szabadságomat. Olyan partnerre vágyom, aki tudja, hogy nem azért vagyok vele, mert nincs más, hanem azért, mert Ő kell. Ebben biztos lévén, nyugodt szívvel enged szabadon, mert bízik bennem, és főleg saját magában.
> Vágyom a közös élményekre, mint ünnep, nyaralás, és akár a közös ébredés. Cserébe én is szabadon engedem a másikat, bízva abban, hogy elég jó vagyok neki ahhoz, hogy visszatérjen.
> Már nem vágyom rá, hogy valaki minden reggel itt lábatlankodjon körülöttem, és felborítsa a megszokott ritmust. Arra viszont igen, hogy a szabad reggeleken akár mellette ébredjek, és az, hogy van kihez bújni, ne legyen megszokott, magától értetődő. Legyen az minden alkalommal öröm.
> Azt sem szeretném, ha kötelező jelleggel kellene hallgatnom éjjel valaki horkolását, de hiszem, van az a Férfi, akinek a horkolását szívesen elviselem a társaságáért cserébe.”